Hátfájás

A lakosság akár 76%-a tapasztal hátfájást az év során; az esetek 7%-ában a betegek akut hátfájásra panaszkodnak. A kórház reumatológusai a legújabb műszeres és laboratóriumi kutatási módszerekkel állapítják meg a hátfájás okát. A fájdalom enyhítésére és a betegek további kezelésére az orvosok olyan modern gyógyszereket írnak fel, amelyek rendkívül hatékonyak és minimális mellékhatásokkal rendelkeznek. A rehabilitációs szakemberek a helyreállító terápia innovatív módszereit alkalmazzák a hátfájásban szenvedő betegek felépülési folyamatának felgyorsítására.

Milyen típusú hátfájások léteznek? A hátfájásnak 4 fajtája van: lokális (lokális), projekciós, radikuláris (radicularis) és izomgörcsök miatt fellépő fájdalom. A hátfájás leggyakoribb formáit kombinálják. A lumboischialgiát a fájdalom 3 formája jellemzi: izomtónusos a piriformis, gastrocnemius és gluteális izmok szindrómái formájában, neurovaszkuláris és neurodystrophiás.

Vannak elsődleges és másodlagos hátfájás. Az elsődleges fájdalom szindróma leggyakrabban 20 és 50 éves kor között alakul ki. A következő mechanikai tényezőkön alapul:

• Spondylosis és intervertebralis osteochondrosis;
• A hát izom-ligamentus apparátusának diszfunkciója;
• Intervertebralis porckorongsérv.

A pszichogén hátfájás tiszta formájában ritka. Nehéz diagnosztizálni, mert a mentális zavarban szenvedő betegnek gyakran vannak olyan komorbid mozgásszervi és egyéb neurológiai rendellenességei, amelyek fájdalmat okozhatnak. A húsz évnél fiatalabb és ötven év feletti betegeknél a másodlagos fájdalom szindróma dominál.

Az orvosok a hat hétnél rövidebb fájdalmat akutnak, a hat-tizenkét hétig tartó fájdalmat szubakutnak, a tizenkét hétnél tovább tartó fájdalmat pedig krónikusnak tekintik. A hát izomfájdalma myositis, osteochondrosis és sérülések után jelentkezik. Az akut, szubakut és krónikus hátfájdalmakban szenvedő betegek gyógyulási és munkába való visszatérésének prognózisa eltérő. A reumatológusok különböző megközelítéseket alkalmaznak a különböző fájdalmak okának diagnosztizálására és kezelésére.

A hátfájás okai

A hátfájás egyik leggyakoribb oka a gerinc traumás elváltozása, amely a sztereotip fizikai aktivitás és sportolás során fellépő túlzott stressz következtében alakul ki. Az ilyen sérülések a következő következményekkel járnak:

• csigolyatörés;
• Az intervertebrális lemezek deformációja vagy szakadása;
• Az ízületi tok gyulladása és nyújtása;
• A gerincoszlop szalagjainak szakadása.

A mikrotrauma előfordulhat egy sikertelen hirtelen mozgás eredményeként állandó fizikai aktivitás során.

A hátfájás következő okait is azonosítják:

• A gerinc görbülete;
• Neuralgia;
• Osteochondrosis;
• Az idegvégződések összenyomása;
• Ízületi gyulladás és gyulladásos betegségek;
• Onkológiai gerincdaganatok;
• a fascia sérülése;
• Izomgörcs.

A krónikus hátfájás okai lehetnek a belső szervek betegségei (szív, tüdő, vese), égési sérülések, daganatos betegségek, mozgásszegény életmód és érzelmi túlterhelés. A súlyos hátfájást bizonyos gyógyszerek ellenőrizetlen használata okozhatja. Ha a hátfájás a lábra sugárzik, akkor a keresztcsonti radiculitisre kell gondolni. A deréktáji hátfájás férfiaknál a belek, a vesék, a prosztata betegségeire, a nőknél a reproduktív rendszer betegségeire jellemző. A hát közepén fellépő gerincfájdalom a szívinfarktus megnyilvánulása lehet. A bordák alatti fájdalom hátulról bordaközi neuralgia esetén jelentkezik.

A közelmúltban a hátfájás problémájával foglalkozó klinikai irányelvekben gyakran megtalálható a „nem specifikus hátfájás” kifejezés. A váz- és izomrendszeri betegségekhez kapcsolódó fájdalmat jelöli, anélkül, hogy a nyaki, a mellkasi, az ágyéki és a keresztcsonti gyökerek károsodásának vagy a gerinc specifikus sérüléseinek jelei mutatkoznának.

A hátfájás okának meghatározása

A kórház egyedülálló diagnosztikai képességekkel rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a hátfájás okának gyors meghatározását. Az orvosok kapcsolatot teremtenek a betegség klinikai megnyilvánulásai és a további kutatási módszerek adatai között. A hátfájásban szenvedő betegek vizsgálati programja a következő diagnosztikai intézkedéseket tartalmazza:

• a gerinc röntgenvizsgálata;
• Számítógépes tomográfia;
• Mágneses rezonancia képalkotás.

A röntgenvizsgálatnak fontos diagnosztikai értéke van a hátfájás esetében. A standard diagnosztikai módszerek közé tartozik a radiográfia anteroposterior és lateralis vetületekben, a funkcionális spondilogram a maximális flexiós és extenziós helyzetben. A számítógépes tomográfia és a mágneses rezonancia képalkotás lehetővé teszi a kóros folyamat lokalizációjának tisztázását.

A hátfájásban szenvedő betegeknek a következő típusú műszeres vizsgálatokat írják elő:

• elektrokardiográfia (szívműködési zavarok esetén);
• Mágneses rezonancia vagy számítógépes tomográfia kontraszttal;
• A csontváz optikai topográfiája és stabilizációs diagnosztika;
• Ízületek és gerinc ultrahangvizsgálata;
• Denzitometria (a csontszövet sűrűségének meghatározása);
• elektroneuromiográfia;
• Spiroarteriocardiorhythmográfia.

A betegek teljes vérképet, vizeletvizsgálatot, C-reaktív fehérje és rheumatoid faktor vizsgálatot végeznek. Az akut hátfájás differenciáldiagnózisa a következő betegségek között történik:

• Potenciálisan veszélyes gerinces és nem csigolya eredetű betegségek (a cauda equina összenyomódása, traumás, daganatos, gyulladásos és fertőző gerinc elváltozások, csontritkulás és belső szervek betegségei);
• Kompressziós radiculopathia;
• Jóindulatú mozgásszervi hátfájás.

Csak a hátfájás pontos okának megállapítása után az orvosok kezelési tervet készítenek a beteg számára.

Hátfájás kezelése

A fájdalom szindróma két fő mechanizmuson alapul, amelyek meghatározzák a hátfájásban szenvedő beteg kezelését: a gerinc károsodása, valamint az izmok és szalagok görcse vagy ficam. A kezelés első napjától a betegek nem szteroid gyulladáscsökkentő szereket (NSAID) írnak fel. Gyulladáscsökkentő hatásuk a ciklooxigenáz-2 gátlásának köszönhető. Az NSAID-ok nemcsak ennek a gyulladásos mediátornak az anyagcseréjét gátolják, hanem aktívan befolyásolják a kalcium simaizmokban történő mobilizálásával összefüggő prosztaglandinok termelődését is. A hát izomfájdalmára a betegek izomrelaxánsokat írnak fel.

Ha a fájdalomcsillapítók és a nem szteroid gyulladáscsökkentők nem fejtenek ki hatást, vagy használatukra ellenjavallatok vannak, gyenge opioidokat (kodein, tramadol) alkalmaznak az erős hátfájás csökkentésére. Az erős opioidokat transzdermális terápiás rendszerek formájában alkalmazzák a gyógyszer fokozatos elnyújtott felszabadulásával.

A krónikus hátfájás kezelésére antidepresszánsokat írnak fel. Csökkentik a fájdalom intenzitását krónikus hátfájásban szenvedő betegeknél. Az antidepresszánsok fájdalomcsillapító hatása nem függ az egyidejű depresszió jelenlététől vagy hiányától. Rövid távú fájdalomcsillapításra paprika tapasz alkalmazható.

A hátfájásban szenvedő betegeknek azt tanácsoljuk, hogy kerüljék az ágynyugalmat, és folytassák a szokásos napi tevékenységeket, vagy folytassák azokat a lehető leghamarabb. Az ágyéki régióban jelentkező akut fájdalom esetén az aktív testmozgás hatástalan a betegség első két hetében.

A krónikus hátfájás egyik leghatékonyabb modern kezelése a „fájdalomkezelés”. A módszer az érintett területeken célzott hatás: a fájdalomcsillapítót pontosan meghatározott területekre fecskendezik radiográfia segítségével. A fájdalomimpulzusok blokkolása egyéni kezelési eljárásokkal kombinálva hosszú időre enyhítheti a beteg hátfájását.

A kórházi orvosok a hátfájás gyógyszeres kezelését a következő kezelési típusokkal kombinálják:

• Fizikoterápia;
• Masszázs;
• Akupunktúra;
• Kinezioterápia.

Akut hátfájás esetén az orvos javasolhatja, hogy a páciens izomfűzőt viseljen. Hatékonyságuk krónikus fájdalom szindrómában nem bizonyított. Az egyénileg kiválasztott fizikoterápiás gyakorlatok elindítják a szövetek helyreállításának folyamatát, és teljesen helyreállítják a gerinc motoros funkcióit. A rehabilitációs klinika legújabb berendezéseivel végzett gyógymasszázs és myostimuláció gyorsan enyhítheti a beteg hátfájását. Ezek a módszerek szükségesek a beteg teljes gyógyulásához.

A lokális hátfájdalmak enyhítésének egyik népszerű nem gyógyszeres módszere a transzkután elektromos idegstimuláció. Ez a fájdalom blokádja elektromos impulzusokkal a lokalizáció helyén. Egy másik hatékony fájdalomcsillapítási módszer, amelyet a kórházban alkalmaznak, a biofeedback módszer. A pszichológia és a fiziológia metszéspontjában jött létre. Egy speciális eszköz olvassa be a páciens testéből származó információkat. Ezt követően a képernyőn kialakul egy számítógépes modell. Világosan mutatja a testben előforduló összes folyamatot, beleértve a fájdalmat is. Ha a páciens az akut hátfájdalmak megjelenése után négy héttel nem tér vissza a normál napi aktivitási szintre, kiropraktikus kezelésre kell utalni.

Melyik orvos kezeli a hátfájást? A kórház multidiszciplináris megközelítést alkalmaz a krónikus hátfájásban szenvedő betegek kezelésében. Tartalmazza a gyógyszeres kezelés, a betegoktatás, a terápiás gyakorlatok és a pszichoterápiás beavatkozások programjait, melyeket több szakorvos (neurológus, vertebrológus, reumatológus, pszichoterapeuta, rehabilitációs szakorvos, terapeuta) részvételével rendszeresen végzünk.

A kognitív viselkedési pszichoterápia csökkenti a hátfájás intenzitását és javítja a funkcionális állapotot. A viselkedési pszichoterápiát a fizikai aktivitás fokozatos növelésével kombináló programok lehetővé teszik a páciens számára, hogy gyorsan visszatérjen a normál munkához.

Fizikai rehabilitáció hátfájás esetén

A hátfájással küzdő betegek fizikai rehabilitációjában a terápiás gyakorlatoknak van nagy szerepe. Egyénileg kiválasztott gyakorlatok segítségével korrigálják a motoros és neurológiai rendellenességeket, javítják a trofizmust és a szövetek helyreállítását. A kórház rehabilitációs szakemberei ideomotoros és passzív gyakorlatokat alkalmaznak hátfájás esetén.

A passzív gyakorlatokat a lehető legnagyobb mozgási tartományban végezzük az ízületben, egy irányban, szigorúan ugyanabban a síkban, azonos sebességgel. A rehabilitátor elvégzi ezeket, kezdve a nagy ízületekkel, majd fokozatosan áttér a kis ízületekre. Az ideomotoros gyakorlatokat arra használják, hogy helyreállítsák az idegimpulzusok központból a perifériára történő átvitelének sérült útvonalait. Széles körben használják tartós fájdalom szindrómára.

Az izomgyengeségben szenvedő betegek számára a rehabilitációs terapeuták aktív izometrikus izomgyakorlatokat írnak elő. A betegek megerőltetés és lélegzetvisszatartás nélkül hajtják végre ezeket, miközben fenntartják a feszültséget. Ezek a gyakorlatok javítják a görcsös izmok vérkeringését, megakadályozzák az izomsorvadást és helyreállítják az idegimpulzusok átvitelét. Az izomerő növelésekor az aktív dinamikus gyakorlatokat könnyű kiindulási helyzetből végezzük. Végrehajtásukkor az antagonista izmok kapcsolódási pontjait közelebb hozzák egymáshoz, és az edzett izom rögzítési pontjait amennyire csak lehetséges, elválasztják egymástól.

Egyes esetekben műtétet alkalmaznak a hátfájás kezelésére. A műtét elkerülése érdekében, ha hátfájása van, hívja fel a kapcsolattartó központot, és kérjen időpontot neurológushoz vagy reumatológushoz. A teljes vizsgálat és a hátfájás okának meghatározása után az orvos átfogó kezelést ír elő. Az akut gerincfájdalom csillapítása után a betegek rehabilitációs terápiát végeznek egy rehabilitációs klinikán a legújabb berendezések és innovatív technikák alkalmazásával.